A szombati “kupanap” folytatásaként, vasárnap az U13-as csapat következett, amely a decemberi bravúros kupagyőzelmet követően, (és annak köszönhetően) újabb meghívást kapott Dunabogdányba, egy még a decemberinél is sokkal erősebb csapatokból álló kupára. A Grund FC, a III. kerület TVE, vagy a BKV Előre részvétele jelezte, nem akármilyen tornáról volt szó! Ráadásul nem túl jó előjelekkel indult a napunk, hiszen a szinte csak a kora reggeli találkozókor derült ki, hogy két játékosunk is lemondta a részvételt, így viszont már nem volt módunk mást   hívni a helyükre. (Mint később kiderült a sorokat cserélő ellenfeleinkkel szemben, a mi foghíjas létszámunk bizony alighanem döntő volt)

Címvédőként, rögtön mi nyitottuk a tornát a házigazda Leányfalu csapata ellen. Ellenfelünket évek óta nem sikerült legyőzni, (még a decemberi kupagyőzelemnél is egyedül ők tudtak megverni minket!)

. . .

 

A meccs előtt átbeszéltük a decemberi kudarc okait, és abból tanulva – egész pályás letámadással, szoros emberfogással igyekeztünk meglepni a házigazdákat. Percek alatt kiderült, hogy az elszántsággal és fegyelmezettséggel ma nem lehet gondunk! A taktikát hihetetlen fegyelmezetten végrehajtva, Gulyás Bence nem kis bravúrjainak is köszönhetően, biztosnak mondható győzelmet arattunk.

Nagykovácsi – Leányfalu 3:1

 

Az igencsak kimerítő meccs után a Grund FC-t legázoló III. kerület következett! Az már az első meccsükön is látszott, hogy sorokat cserélő csapatuk nem ismer pardont, elemi erejű támadósoruknak köszönhetően csak a kupagyőzelem az elfogadható végcél számukra. Mivel játékosaik fizikai erejét képtelenek lettünk volna 1-1 elleni harcokban megállítani, taktikát váltottunk. Saját térfelünkre húzódva, területvédekezést alkalmazva, próbáltuk lelassítani a rohamaikat. A taktika bevált, bár a vezetést ők szerezték meg, még a góljukkal együtt is elmondható, hogy igazán helyzetig sem jutottak, míg mi sorozatban alakítottuk ki a ziccereket, amiket sajnos sorban ki is hagytunk, így csak az egyenlítés sikerült. A meccs összképéről mindent elmond, hogy a lefújást követően nem mi ünnepeltük az eredményt…

Nagykovácsi – III. ker. TVE 1:1

 

Mivel már a meccs előtt is látszott, hogy a legnagyobb esélyes a III. ker., így az ellenük elért döntetlent követően elkezdtünk merészebb álmokat szövögetni a tisztes helytállásnál! Ehhez azonban először a torna talán legszebben játszó csapatát a Grund FC-t kellet térdre kényszeríteni! Csapatunk -a nap során megismert – ellenállhatatlan akarattal kezdett, és gyors két góllal meg is rogyasztotta ellenfelét. Ekkor azonban elkezdtek kiütközni a szűkös csere lehetőség okozta fáradási tünetek! Így alighanem a lefújást jelentő hármas sípszó mentett meg minket a vereségtől.

Nagykovácsi – Grund FC 2:1

 

Lassan a torna esélyeseivé előre lépve, fej-fej mellett meneteltünk a III. kerületiekkel, a kérdés az volt ki bírja tovább. Nekünk a szinten éremre pályázó BKV Előre jött a sorban! Ezen a meccsen semmi sem sikerült, érződött a fáradtság, a koncentrációnk is ki-kihagyott, nem volt túl nagy csoda ellenfelünk vezetése! De minket ma nem lehetett leírni. Nem tudom honnan szedték a fiúk az erőt, de elképesztő akarással talpra álltak, és a nem túl szimpatikusan – ám érthetően – időt húzó ellenfelünket a kapujához szögezték. Mindent megpróbáltunk, az időnként bizony már “vagy a labda vagy a baba” mentalitással védekező ellenfelünkkel szemben mégis csak az utolsó pillanatban sikerült egyenlíteni! Ismét az ellenfelünk ünnepelte az eredményt…

Nagykovácsi – BKV Előre 1:1

 

Pont vesztésünk a BKV ellen, azt jelentette számunkra, hogy immár a többi eredménytől függ a “sorsunk”. A mezőny kiegyenlítettsége azonban még csak most kezdte “szállítani” a meglepetéseket! Riválisunk is pontot vesztett a Vác ellen, így továbbra is fej-fej mellett álltunk az élen! És már csak egy kör volt hátra! Nekünk a Vác, nekik a BKV igyekezte útjukat állni!

 

A Vác ellen mindent egy lapra feltéve kellett rohamoznunk, hiszen a győzelem mellett az sem volt mindegy, hogy mennyivel nyerünk, hiszen a meccs előtt a III. ker. állt jobban a gólarányt tekintve. Holtfáradt csapatunk immár kisebb sérülésekkel is küzdött (Andris bokája, Tas térde jelezte, hogy “köszöni neki mára ennyi elég volt”). Így 2-1-2-es felállásunk közepére kezdőként Peti került, elől Becze Dani mellett, Andris vállalta a játékot, hátul  továbbra is a Bende-Bendi páros játszott. Uraltuk a játékot, bár támadásainkba egyre több hiba csúszott, és talán ennek is volt köszönhető, hogy egy helyzetnek alig-alig nevezhető, szinte csak csorgó labda utat talált a kapunkba! Mégis ez a szerencsétlen gól mutatta meg igazán, hogy  ezt a játékot csak szívvel érdemes játszani, mert amit a fiúk ezután a pályán műveltek azt nem lehet megindultság nélkül elmondani. Csapatkapitányunk Bende vezérletével olyan elemi erejű rohamokba kezdtek, mintha csak most kezdődött volna a torna! Talán az a szituáció jelzi legjobban a meccs képét, amikor egy kipasszolás, cselsorozat-kipasszolás lövést követően az egész Vác már feküdt a hatoson belül, és ekkor a kapura bombázott labdát a léc alól elképesztő bravúrral kiütő kapu is melléjük került a földre, a kiütött labdára érkező Andris, elemi erővel bombázza újra a léc alá a labdát, ami úgy fejbe találja az éppen feltápászkodó védőt, hogy berepül a kapuba. Semmi se sikerült.

Nagykovácsi – Vác 0:1

Ezzel a Vác megszerezte a 3. helyet, és bár a III. ker. nem bírt a BKV-val az utolsó meccsén de vereségünknek köszönhetően így is ők lettek az elsők.

A torna színvonalát jól jelzi, az igen szoros végeredmény:

 

1. III. ker. TVE   9 pont

2. Nagykovácsi  8 pont

3. Vác 7 pont

4. Grund FC 6 pont

5. BKV Előre 6 pont

6. Leányfalu 4 pont

 

Csapatunk teljesítménye önmagáért beszél. Elmentünk egy tornára azzal, hogy ilyen szintű csapatok ellen is játszhatunk, de jó! Majd minden csapat a tőlünk rabolt pontot ünnepelte a legjobban. Tényleg, mindegyik! Az utolsó percig harcban voltunk a kupagyőzelemért, le a kalappal! Gondolkodtam, hogy kit, mit emeljek ki a játékosaink, a nyújtott teljesítményük közül. Nem igazán lehet, mert minden meccsen volt valaki aki az egyenletesen kiváló teljesítmény mellé még rá tudott tenni egy lapáttal! Aki látta nem felejti el, ahogy Ráhel a labdát a félpályától kezdve érintés nélkül kíséri ki, folyamatosan “bolondot” csinálva az őt támadóból! Ahogy Bendi méterekről repülve labdát szerez a hatosunkon, majd meg sem áll az ellenfél kapujáig, vagy Tas szinte már unott, flegma gólja, Dani mindent és mindenkit elsöprő rohamai a jobb szélen. Andris utolsó másodpercben szerzett, pimasz belepöccintéses gólja, ami pontot ment a BKV ellen, ráfagyasztva a mosolyt, az addig minket hergelő BKV kapusra. Szali önfeláldozó kiröpülése a Grund ellen, amikor már összeomlani látszott minden. Gulyi bravúrjai III. kerületiek, vagy a Leányfalu bombáinál. Peti játéka a Vác ellen, amikor az utolsó meccsen már mindenki helyett futni kellett, mert már csak ő bírt, és mindenhol ott volt, mindenkit pótolt. És Bende… ekkora szíve csak neki van, amikor talán már mindenki feladta, elindul a bal szélen egy ember, még egy, aztán a harmadik is, és mindegyik úgy ment oda, hogy “ez itt el nem megy”! Elment… Róla meg érdeklődni ment a Puskás Akadémia! Mert, hogy “mi a neve, milyen bajnokságban játszik, hány éves az a srác, ott bal szélen, azzal az elemi erővel…” Ő meg azt mondta, hogy a Nagykovácsiban, és ott is marad!

Hát ilyen volt ez a Kupa! Ja, és szóltak, hogy február közepén is lesz egy, és nagyon örülnének nekünk! Mi is örülnénk! Ennél jobb verseny aligha kell…Köszönjük, hogy ott lehettünk!

 

Lukátsy Zoltán