Befejeződtek az őszi U11-es küzdelmek, ahol a csapat a 3. Helyen végzett és így jövőre a felső házban folytatja a küzdelmeket!

Az elmúlt két fordulóban összesen négy mérkőzést játszottunk, sorrendben a Leányfaluval, Sze-Fi-vel, Egerváry-Halmai Pomáz 1, és E.- H. Pomáz 2 csapatával.

November 18. – Leányfalu

Nem túl jó előjelekkel érkeztünk Leányfalura. Kornél belázasodott és Dinnyés Máté is falfehéren, betegen érkezett a reggeli induláshoz.

Nagykovácsi – Leányfalu 3-0
Az első mérkőzést azzal a Leányfaluval kezdtük, aki az egyik legveszélyesebb volt ránk nézve, hiszen csak 1 ponttal voltak mögöttünk a táblázaton és fel szerettek volna lépni a dobogóra.
Ráadásul legutóbb kikaptunk tőlük, tehát úgy tűnt, hogy szoros mérkőzés lesz.
A srácokkal alaposan átbeszéltük a taktikát és fantasztikus volt látni, hogy okos, nyugodt, érett játékkal 3-0-ra nyertünk. Máté a kapuban hasfájása ellenére jól játszott, stabil volt a védelem, jól szűrtünk, a csatárok pedig tették a dolgukat. Azt lehet mondani, hogy az ellenfélnek igazán esélye sem volt!
Ezzel a győzelemmel szinte biztossá vált az őszi dobogó harmadik foka és jól látszott az is, hogy a második és első hely már túl messze van.
Később az eredmények úgy alakultak, hogy Pomáz zsinórban nyerte a mérkőzéseit így az utolsó fordulóra nagyon megközelített minket.

Sze-Fi – Nagykovácsi 2-0 ( a jegyzőkönyvek szerint, 2-0, én 3—0-ra emlékszem, de mivel kaptunk egy lesgyanús gólt, így lehet, hogy az ellenfél edzője ezt nem számolta?!)
Következett a listavezető!
A bemelegítésnél is látszott, hogy ellenfelünk szinte minden játékosa magasabb, erősebb. Elkezdődött a meccs és hamar szikrázóan kemény összecsapás alakult ki,
a Sze-Fi erőfölényét végül gólokra váltotta, szó szerint a testünkön paszírozták át a labdákat a gólvonalig.
Jellemző a meccs hangulatára, hogy Krisztián és Soma olyan erős rúgásokat kapott, amitől mindkettőnek kicsordultak a könnyei, illetve az is, hogy volt olyan kisebb testalkatú U10-es cserém, aki odajött hozzám és jelezte, hogy ő most, ha lehet nem menne be játszani, mert fél, hogy a nagy ellenfelek rálépnek a lábára. Hozzáteszem, hogy a meccs nem volt sportszerűtlen, csak nagyon kemény, a fiúk pedig óriásit kűzdöttek!!!

Ezután a meccs után még játszottunk egy szoros edzőmeccset a Sze-Fi 2. Csapatával, itt az eredmény nem számított.

December 2. – Pomáz

Egerváry-Halmai Pomáz1 – Nagykovácsi 2-2
Ismét egy fontos meccs, hiszen ha kikapunk – Pomáz 1-es csapata, győzelmi szériájának köszönhetően felléphetett volna a dobogó harmadik fokára, letaszítva minket onnan.
Nos a csapat úgy kezdett, mint legutóbb Leányfalu ellen, sőt talán még jobban. Álomfoci volt a javából, ha lehet ilyan nagy szavakat használni ebben a korosztályban. Hamar 2-0-ra vezettünk és sorra hagytuk ki a további helyzeteket. Jó volt nézni az okos labdajáratást, a kiugrásokat az élményszámba menő passzokat. Kornélnak a kapuban több kellemetlen távoli pattogós labdánál kellett észnél lennie és egyszer komolyabb bravúrra is szüksége volt, de az első félidő alapján 4-5 gólos vezetésünk sem lett volna meglepő!
A félidőben aztán talán kicsit túlságosan megnyugodtunk és hátradőltünk. Ez az ellenfélnek arra volt elég, hogy kiegyenlítetté tegye a meccset, de ezen kívül semmi különös. Kornélnak igazán komoly dolga nem akadt. Aztán rossz tolódásos védekezésünknek köszönhetően, egy távoli bombával egy gólra feljöttek, Kornél nem tehetett a gólról.
Mi pedig játszottuk nyugodt játékunkat, nem volt a meccsben benne az egyenlítés.
Végül megismertük, hogy a foci néha nagyon igazságtalan játék, hiszen néhány másodperccel a vége előtt ismét egy távoli lövés, ami a felső kapufánkra pattant, onnan az ott álló csatár elé, aki köszönte és belőtte. A középkezdésre már nem is volt idő.
A foci ilyen, de azt is meg kell tanulni, hogy 2-0 a félidőben még nem megnyert meccs. Kicsit sajnáltam a fiúkat, mert az álomfoci végül csak döntetlenre volt elég, de volt mit ünnepelni is, hiszen megszakítottuk Pomáz győzelmi szériáját és maradtunk a harmadik helyen!

Nagykovácsi – Pomáz2 12-0
Pomáz kisebb csapata ellen minden nagyképűség nélkül, csak a gólarány volt kérdéses.
Ami az előző meccsen kimaradt, most bejött az idény legnagyobb különbségű győzelmét arattuk a teljes mezőnyt is figyelembe véve. Gyakorlatilag mindenhonnan gólt rúgtunk és külön öröm volt, hogy sokszor parádés megoldások után. Az ellenfél edzője végül az én mérésem szerint két perccel a rendes játékidő letelte előtt lefújta a találkozót, így “csak” 12 lett a vége. Szegény Kornélt féltettem, hogy megfázik a kapuban. :)))))

A pontos eredménylista és tabella a csapat honlapján rövidsen megtalálható lesz.
Tavasszal a felsőházban pedig minden meccs rangadó, ezért is fontos, hogy azok akik most még nem vettek részt a meccseken fejlődjenek, beépüljenek, hiszen kell a friss erő!

Köszönet minden focistának, szülőnek és felkészítőnek a sikeres őszi idényért!

Kriskó László