Solymáron került sor az U10-es bajnokság alsóházának utolsó meccseire. Bár nem az éremért játszó felsőház tagjaiként, de mégiscsak “dobogós” helyen várhattuk az utolsó két meccsünket a Sze-Fi illetve a Pilisszántó csapatai ellen…Nos, a Sze-Fi ellenit valóban csak várhattuk, hiszen “elfelejtettek” megjelenni ezen az estén. Így – játék nélkül – 3:0-ra “legyőztük” őket. Ez egyben azt is jelentette, hogy a Pilisszántó csapata elleni esetleges győzelemmel előrébb léphettünk egyet a képzeletbeli dobogón. Erre minden esélyünk meg is volt, hiszen az első mérkőzésünkön, magabiztos játékkal 4:0-ra győztünk ellenük a tavasszal. Ezúttal azonban, már korántsem bizonyult ilyen könnyűnek a győzelem. Ennek egyrészt kétségkívül oka, hogy ellenfelünk igen sokat fejlődött ez idő alatt, de még inkább a saját enervált, ötlettelen, kapkodó játékunk. Ezen bizony sokat kell még csiszolnunk, ha jövőre komolyabb eredményeket akarunk elérni!

Azért maradt még játékra lehetőségünk, a solymáriak jóvoltából, akik “ketté osztva” csapatukat, két barátságos meccsre invitáltak bennünket. Az első összecsapáson 2 túlkoros gyerekkel kiegészített “B” csapatuk ellen, igen fordulatos meccsen, többször is a padlóról felállva, elsősorban Márta Zsombi kíváló játékának köszönhetően 6:6-os döntetlent játszottunk. Ezután következett a Solymár U10-es “alsóházi bajnok” csapata. A remek ellenféllel szemben – 0:3-as hátrányból – csaknem sikerült felállni, a végre egymásra találó (és egymásnak passzoló) Milán és Zsombi remek párosának, a feltámadó Tóth Bálintnak, és a védelem igazi vezérévé felnövő (egyben véleményem szerint a meccs legjobbja) Becze Krisztiánnak köszönhetően. A 2:3 arányú vereség alighanem győzelembe fordul, ha még pár percig tart a mérkőzés. Visszatérő nagy tanulsága a meccsnek, hogy egy félidőnyi előnyt adni egy ilyen jó csapatnak, bizony nagy luxus!

Ettől függetlenül szép este volt, amit azzal a reménnyel zárhattunk, hogy ha néhány problémánkra sikerül megoldást találni, akkor jövőre – talán – harcban lehetünk az U11-es érmet érő, dobogós helyekért is!

Szép volt fiúk! Hajrá Nagykovácsi!