Sze-Fi – Nagykovácsi

6 -2

Nehéz meccsre készültünk…

a Sze-Fi ellen, hiszen ellenfelünk a mezőny egyik legjobb csapata. Mégis kijelenthetjük, hogy a súlyosnak mondható vereséget csak és kizárólag magunknak köszönhetjük. Mintha akkor bújtunk volna ki az ágyikónkból álmosan, enerváltan fociztunk, egyáltalán nem működött a csapatrészek közti kapcsolat. Rendkívül lassan, különböző ütemben melegedtek bele a játékba a fiúk, ami még így is elég lehetett volna talán (3-0 után 3-2), de a szétesett játék okozta többletterhelést nem bírtuk erővel. Végső csapásként Krisztián kiesésével, összeomlott a védekezésünk is, így nem maradt esély a talpra állásra. A meccset követően jól kibeszéltük a vereséget a srácokkal, és ez meg is látszott a következő meccsen…

Jók: Csak Bencsics Máté, és Bihari Dávid játéka érdemel dicséretet.

Pomáz – Nagykovácsi

0 – 3

Mintha egy másik csapat lépett volna pályára piros-feketében! Az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy itt csak egy csapat győzhet! Mindent elmond a játékról, hogy az első félidőben mindössze 2-3 alkalommal lépte át a félpályát, az egyébként nagyon is erős csapattal rendelkező Pomáz, sőt az egész mérkőzésen mindössze egyszer tudtak kapura lőni.

Csapatunk ezúttal igazi CSAPAT benyomását keltette, együtt mozgott, egymásért küzdött minden játékos. Gyönyörű keresztpasszok, indítások, cselsorozatok jelezték fölényünket. Az eredmény az egyetlen, amivel – bizony – az ellenfél lehet elégedett, hiszen kétszer ennyit is kaphatott volna!

Jók: a CSAPAT, de azért kicsit részletesebben:

Herold Kornél: Bár sokszor nem kellett játékba avatkoznia, együtt élt a játékkal, érezhető volt, hogy “biztonságban” vagyunk hátul.

Becze Krisztián: Bár kisebb problémája miatt az sem volt biztos, hogy vállalni tud még egy meccset, végül nemhogy végig pályán volt, de VÉGRE azt hozta, amit eddig csak én tudtam, hogy képes rá: nemcsak tartást adott a védelemnek, de remek mélységi beindulásai, szólói voltak, és már csak az a felsőléces bomba kellett volna, hogy befelé pattanjon..

Bihari Dávid: Ő sem érte be ezen a meccsen a védekezéssel, hihetetlen mennyiséget futva, segítette a támadásainkat, nem is egyszer ziccer közeli helyzetbe jutva. Góljával tette fel a koronát a mai nap kiváló teljesítményére.

Bencsics Máté: Matyi lassan az U10 legmegbízhatóbb teljesítményét nyújtó játékosa lesz! Pedig még nem is itt, hanem az U9-ben kéne (csak) kergetnie a labdát. Játéka egyre elegánsabb, nyugodtabb, már csak elvétve látni egy-egy pánik reakciót a labda kihozataloknál. Becsúszásai (nem tévedés, az ezen a szinten nem éppen általánosnak mondható szerelési módról van szó) félelmetesen pontosak, keresztezései, ütközései kimagaslóak!

Éliás Milán: Sokszor érzem úgy, egyedül is képes lenne eldönteni a meccseket, kivételes tudása, gólérzékenysége ezen a meccsen igazán megmutatkozott, a szélről lőtt bődületes gólja magáért beszél! (No meg az okos bepöckölős gólért sem kell szégyenkeznie.)

Tóth Bálint: Hol van már a szezon eleji félős, ijedős “kisfiú”. Miután felébredt (sajnos ehhez kellett ezúttal az első meccs), ellenállhatatlanul  játszott a középpályán. Labdaszerzései mellett, hihetetlenül már-már U13-as szinten irányított. Oldal fordításai reménytelen helyzetbe hozták az ellenfelünket.

Tóth Máté: Hatalmasat erősödtünk vele, elfutásai, cselei élményszámba mentek, önzetlen játéka meghaladja korosztályát, ha az első meccsen lőtt góljához hasonló helyzetekből tüzelt volna a második meccsünkön is, akkor alighanem meg sem állt volna 3-4 találatig!

Márta Zsombor: Ma talán egy picit lassabb volt a szokottnál, azt is inkább csak fejben, így – ma – gól nélkül maradt, de ez nem baj. Az ő legnagyobb erénye a középpályán mutatkozik meg, kiválóan érzi, hogyan kell helyezkednie a labdák megszerzéséhez, és igazi karmesterként   vezeti támadásba a csapatot. Ez a képessége igazi kulcsemberré teheti ebben a korosztályban is, ha sikerül a test-test elleni párharcokat jobban “kiprovokálnia” a középpályás védekezés során!

Gulyás Tomi: Cselező képessége kiváló, gyorsasága is remek, ha sikerülne ehhez párosítani a csapatjátékot, és javítani a védekezésen, akkor sokkal több szerepet kaphatna széleken! Ám ha azt vesszük, hogy egy évvel ezelőtt, még a kapuban vitézkedett, akkor igazán kimagasló az a fejlődés, amit elért! Csak így tovább!

Dinnyés Máté: Ezen a meccsen nem sok lehetőséghez jutott, (hiszen a megbeszéltek szerint neki az első meccs jutott), az utolsó egy-két percre állt csak be. Mégis fontos volt, hogy részese lehessen a sikernek is, ne csak egy rosszul játszó csapat emléke jusson neki erről a napról.

Hajrá NUSE!