Nagykovácsi – Solymár

1              –         2

Csoportunk egyik legjobb csapata ellen léptünk pályára,

de az utóbbi időben mutatott fejlődésünknek hála, ez nem jelentette, hogy félnünk kellett volna ellenfelünktől. A mérkőzés képe aztán pontosan ezt is mutatta, teljes mértékben partnerei voltunk a Solymárnak az első félidőben, sőt inkább nekik volt miért izgulniuk. Sajnos azonban a gólhelyzeteink kimaradtak, majd egyre inkább elbizonytalanodtunk, ami rossz passzokat, helyezkedéseket, sőt egy-egy játékosnál öncélú játékot eredményezett. Ennek következtében fölénk növő ellenfelünk, megérdemelten söpörte be a 3 pontot.

Jók: Tóth Máté, Márta Zsombor

Nagykovácsi – Pilisszántó

3              –          1

Második meccsünkön ellenben nem épp a legerősebb csapat várt ránk, (bár mint kiderült legutóbbi találkozásunk óta, nem keveset javult a játékuk.) Sajnos továbbra sem sikerült stabilizálni a védekezésünket, hiába tett meg mindent Bencsics Máté és Becze Krisztián, hogy kisegítse a bizonytalankodó portásainkat. Ráadásul Krisztián kiválóan játszotta meg a labdákat, már-már játékmesteri erényeket csillogtatva. Szerencsére elől Milán is megrázta magát kétszer: különösen élményszámba ment az a hidegvérű csel, amit egy erőteljes ballábas bombagól követett. Ajánlom mindenki figyelmébe, lám mennyit ér, ha valaki nem csak támaszkodni tud a “gyengébbik” lábán! (Mégsem tudom maradéktalanul dicsérni Milán játékát, mert a többiek számára nem igazán könnyítette meg a gólszerzést.) Hasonlóan nagy örömet okozott Tóth Máté távoli okos lövése, mert bár nézők és edzők régóta tudjuk, hogy Ő ezt bármikor képes megcsinálni, végre Máté is elhitte, megpróbálta és – micsoda meglepetés – elsőre be is lőtte. Szép volt fiúk!

Jók: Becze Krisztián, Tóth Máté