A kicsit furcsa címadás nem véletlen, hiszen ez a nap rendkívül BOLDOG volt!
Rangos résztvevőként érkeztünk, hiszen a legutóbb bronzéremmel távoztunk innen!
BOLDOG, hisz láttunk hét csupa szív játékost, akik kitették a szívüket a pályára.
Láttunk négy fantasztikus Zsombi gólt és egyet Márktól, amelyek nagyrészt szemet gyönyörködtető akciók végén születtek.
Beérett egy kapusunk, hiszen Doma ezúttal bemutatta, hogy korosztálya egyik legjobbjává kezdi kinőni magát.
Bencsics Máté újra tanárian védekezett, csakúgy mint Csanád, aki talán most focizott a legjobban mióta szemmel követem pályafutását.
De az U9-es korú Kukla Barna is okos érett játékot nyújtott és a torna reggelén vésztartalékként behívott Lili is ezen a napon mutatta élete eddigi legjobbját.

A csapat tagjai a következők voltak: Bencsics Máté, Fodor Csanád, Kukla Barna, Kriskó Lili, Láng Márk, Márta Zsombor és Varga Domonkos.

BOLDOG volt tehát ez a nap, hiszen jól indult. Az első meccsen 4-5 perc alatt 4:0-ra vezettünk, az ellenfelünk csak kereste a labdát, aztán a végén kicsit kiengedve nyertünk 4:1-re.

Nagykovácsi – Testvériség 4:1

BOLDOG volt, mert miközben vártuk a második mérkőzést, csak kapkodtuk a fejünket, hiszen a tíz csapatos teremtornán olyan kiváló utánpótlás bázisok vettek részt és fociztak nagyszerűen, mint a Dalnoki Akadémia, a Dunakanyar, a Szeged vagy az FTC.

A második meccsen a rendező Dunakanyar mellett házigazdának számító Budakalász elleni csata várt ránk, ahol az első perctől uraltuk a meccset és Zsombi góljával vezetést is szereztünk. Ám ez volt az a meccs, ahol már megmutatkozott, hogy a BOLDOG kezdés nem biztos, hogy elég lesz az éremszerzéshez.
Óriási szívvel fociztunk, de kezdett látszani, hogy kicsit rövid a kispadunk, így az utolsó 3-4 percre bizony kezdtünk fáradni. Végül Doma bravúrjainak köszönhetően megőriztük kapunkat és 1:0-ra nyertünk.

Nagykovácsi USE – Budakalász MSE 1:0

A csapat elképesztően lelkes volt, ám tisztában voltunk vele, hogy nyertünk két meccset, de a neheze még hátra van.
Következett a Dunakanyar, akiket a legutóbbi tornán 2:0-ra győztünk le.
A meccs jól indult, hiszen uraltuk a játékot, az ellenfél nem nagyon tudott mit kezdeni szívós védekezésünkkel, gyors támadásainkkal. Itt is, ott is voltak helyzetek, de a meccs végéig semmi sem utalt arra, hogy baj lehet, illetve mégis…
Sajnos egyre jobban látszott, hogy védelmünket már csak a szíve vitte, megfelelő mennyiségű csere nélkül kezdtünk elfogyni. Míg a többi csapat szinte mindegyikének teljes sorcseréje volt, nekünk csak a csupa szív Barna és Lili.
Az utolsó percekben aztán, egyszer csak kilyukadtunk és a Dunakanyar megszerezte a győztes gólt.

Dunakanyar – Nagykovácsi 1:0

Következett a Sülysáp. A torna talán legszebb és legokosabb fociját nyújtó csapat, abszolút teremspecialista, akik nagyrészt annak köszönhették ezen a napon győzelmeiket, hogy rengeteg futással és hosszú pontos lőtt passzokkal az őrületbe kergették ellenfeleiket.
Tudtuk, hogy nekünk egyetlen eredmény jó, hiszen ha nyerünk döntőt játszunk a Ferencvárossal, míg döntetlen vagy vereség esetén harmadikok vagyunk a csoportunkban és valahol a tíz csapatos mezőny ötödik helye körül végzünk.

Minden jól indult, hiszen sikerült az ellenfél kombinatív játékát hatástalanítani, sőt eljutottunk néhány nagy és góllal kecsegtető helyzetig is. Ez azért is hatalmas szó, mert a Sülysáp ezen a tornán addig nem kapott gólt, sőt nagyrészt helyzeteket sem tudtak ellenük kialakítani.
Nekünk sikerült, de egyre tompábbak voltunk és egy gyors kontrából végül mi kaptunk gólt.
Aki egy kicsit is ismeri a foci lélektanát, az láthatta, hogy ezen a napon, a vezetést megszerző Sülysáp ellen már nem volt esélyünk a fordításra, így bár nem adtuk fel, de lehetőséget adtam a cseréknek is a játékra!
Futottunk, küzdöttünk, de látszott, hogy már nincs erőnk és frissességünk, sajnos a BOLDOG kezdést felváltotta a SZOMORÚ befejezés.

Sülysáp – Nagykovácsi 1:0

Minden elismerésem a csapaté, amely emelt fővel, de kicsit lógó orral és egy élménnyel kevesebbel indult haza, hiszen nagyon közel jártunk ahhoz, hogy döntőt játszhassunk a Fradival.
Az úton kicsit mindannyiunkban az motoszkált, hogy mi lett volna ha???
Mi lett volna ha, csak egy cserével több játékosunk van és immáron sokadszorra nem mondta volna le a hétvégét szinte ugyanaz a néhány focista?!
– Természetesen nem a betegekről, sérültekről van szó!
Persze lehet hivatkozni arra, hogy túl késő a csapathirdetés, de azt látom, hogy ez csak ebben a korosztályban probléma. Ráadásul ismerve a környékbeli foci-bázisok gyakorlatát, nem ritka, hogy máshol a csapathirdetés, a hét második felében történik. A torna időpontja egyébként hetek óta fent volt az egyesület honlapján! www.nuse.hu
Köszönet azoknak a szülőknek és játékosoknak, akik ott voltak – ők tudják,
nekünk BOLDOG volt ez a hétvége és csak azoknak lehetett SZOMORÚ, akik itthon maradtak! Büszkék vagyunk a csapatra!
Az élet azonban nem áll meg, hétfőtől gőzerővel készülünk a tavaszi bajnokikra!

Kriskó László