A tegnapi U13-as bajnoki cím után most az U11-es csapaton volt a sor, hogy megmutassa mennyit fejlődött az elmúlt időben.

– Kíváncsi voltam, hogy mire vagyunk képesek, hiszen szinte egy teljes kezdőcsapatnyi játékosunk ezúttal az U13-as bajnoki meccsen kapott szót, így nem volt velünk Krisz, Milán, Bálint és Dávid.

Örömmel jelenthetem, hogy kiválóan teljesítettünk, hiszen nagyon szoros mérkőzéseket játszottunk.

Megbeszéltük, hogy elsődleges a szoros védekezés és a labdaszerzés után a gyors támadások.

Budakeszivel kezdtünk, kiválóan.

Az első 10 percet uraltuk, hibátlanul védekeztünk, miközben maradt erőnk az ellentámadásokra. Többször veszélyeztettünk, de végül egy jól eltalált lövésből az ellenfél rúgott gólt. Be kell vallani, hogy a gól megfogott  bennünket, így az utolsó percekben már nem volt benne a játékunkban az egyenlítés lehetősége. Ennek ellenére panasz nem lehetett a srácokra.

A második fordulóban Budajenő következett. Az elmúlt hónapokban valahogy állandósultak velük a döntetlenek. Középpályán van két ügyes erős, gyors és nagylövő játékosuk, akik rengeteg gondot okoznak nekünk. Percekig semmi gond nem volt, uraltuk a meccset, de elég volt egy pillanatnyi kihagyás és máris az ellenfél vezetett. Felvettük a kesztyűt, sorra futottak formás támadásaink és rövidesen  Soma révén egyenlítettünk. Úgy  tűnt, hogy  jönnek a további gólok, de védekezésben elég volt egy rövidzárlat és megint mi voltunk hátrányban. Azonban jó volt nézni, hogy nem szegte kedvünket a kapott gól és kisvártatva újra egyenlő volt az állás. Végül majdnem sikerült megszerezni a győztes találatot, de Beni lövése fölé szállt, így maradt a szokásos döntetlen. (Beni az első meccsen kicsit bátortalanul kezdett, de később egyre jobban belendült.)

A harmadik találkozót úgy kezdtük, hogy mindenképpen nyerni akarunk Perbál ellen és az sikerült is. Az eddigi meccseken nyújtott kiváló játékunk ezúttal gólokban is megmutatkozott. Rövid idő alatt hárommal vezettünk így sok lehetőséget kaptak a kisebbek is. Itt kell megemlítenem, hogy Soma és Barna kiváló összjátékából két gólt is szereztünk és ez azért is örömteli, mert mindkét támadás mintaszerű volt, úgy csináltuk mint a nagyok  (még felnőtt szinten is megirigyelnék, támadásainkat).

-Tökéletes védekezés Mátétól, majd kipassz szélre Totónak, onnan fel jobb szélen Barnához, aki egy csellel elküldi a védőjét “melegebb éghajlatra” majd gyors lefutás az alapvonalig, pontos belőtt labda, Soma érkezik – Góóóól. Ha ez egyszer van egy a meccsen, akkor szerencse is lehet, de mindkét szélen, folyamatosan hasonló jelenetek, hol Danitól, hol Zsombitól, Márktól vagy az említett Barnától – nem lehetnek véletlenek. Jó volt nézni, hogy Totó magabiztosan játszott számára szokatlan poszton jobbhátvédet és azt, hogy Zsombi a bal oldalt uralva, szervezett, védekezett és gólt szerzett (végre kezdi megtalálni a góllövő cipőjét)!

A legnagyobb fegyvertény azonban az volt, hogy három gólos vezetésünknél, be tudtam cserélni egyszerre Ricsit, Lilit, Éles Bencét és ez nem látszott meg a csapat játékán. Különösen örömteli ez, hiszen látszik, hogy ők is egyre előrébb tartanak, lehet rájuk számítani! Csak így tovább.

Következett Telki.

Az utolsó találkozó előtt nagy dilemmában voltam (Ki legyen a nap legjobbja?). Máté, aki biztos pont volt hátul, Zsombi, aki lehelletfinom megoldások tömkelegével néha őrületbe focizta az ellenfelet  vagy Barna, aki a második és harmadik meccsen önzetlenül és jól játszott, esetleg Soma, aki megállás nélkül száguldozott és tűnt fel a pálya minden pontján? (és akkor még a kapuban kiváló Mátét meg sem említettem).

Szóval következett az a Telki, akitől bizony mostanában sorra kikaptunk. Végül ezt most sem kerültük el, de erre mondják – micsoda különbség!

Az elején két gyors gólt kaptunk (sajnos Totó sérülése miatt már nem volt 100%-os ),  kilyukadt az addig magabiztos védekezésünk. Erre reagálva Zsombi lett a jobbhátvéd, balhátvédnek pedig Láng Márkot cseréltem be. (Zokszó nélkül kiválóan helytállt. Ilyenkor jön ki a gyakorlás és az, hogy mindenkinek több poszton kell tudni kimagaslóan játszani .)

 Stabilizálódott tehát a hátsó sor és elkezdtünk focizni.

Egy előre lőtt labdát Soma vett át és lőtt belőle nagy gólt, majd rövidesen ismét megzördültek mindkét oldalon a hálók és az utolsó öt percre a Telki három-kettes vezetésével fordultunk. Hajtottunk az egyenlítésért, Soma egymaga akár négy gólt is szerezhetett volna, de nem jött össze, így az ellenfél nagy örömére már nem volt időnk bepaszírozni a harmadikat.

A nap leggjobja Soma lett, hiszen az utolsó meccsen mindkét találatunkat ő szerezte és összesen 5 gólt lőtt!  Ha lehetett volna második nevet is jelölnöm, akkor Barnát mondtam volna, de biztos vagyok benne, hogy lesz még ő Bozsikon a legjobb.

Ha pedig  belegondolok abba, hogy jövőre az U11 olyan csatárokkal állhat fel, mint Beni, Márk, Barna és az U9-ből érkező Golda Marci, akkor azt hiszem lesz mitől reszketnie az ellenfeleinknek. (Ráadásul lesz egy kiváló középpálya és védelem is! :))) )