Eljött végre a nagy nap és megrendezésre került az U11-es bajnokság első felsőházi fordulója.
Játékosaink kicsit izgulva, de cseppet sem félve várták ameccseket. Rögtön a Piliscsabával kezdtünk, akik magas, erős, technikás játékosokkal érkeztek és elmondhatták magukról, hogy az alapszakaszban csoportjukat megnyerték. A kezdeti tapogatózó játék után, hatalmas versenyfutás kezdődött, sorra sikerültek a kontráink és többször már csak a kapussal álltunk szemben, de helyzeteink sorra kimaradtak. Mindkét csapat kultúrált focit játszott. Az kezdő csapat nagyrészt azok közül került ki, akik a nagyobbak edzéseit látogatják és a legutóbbi U13-as 100%-os hétvégén is játszottak. Végül a második félidőben, egy jól eltalált lövéssel az ellenfél szerezte meg a vezetést és mint kiderült végül a győzelmet is, de semmi okunk nem lehetett a panaszra, hiszen egy pillanatig sem játszottun alárendelt szerepet és az utolsó lehelletünkig mentünk előre az egyenlítésért.

Következett a második meccs, ahol egy nagyon ügyes Mészöly Focisulival találkoztunk. Próbáltam mindenkinek játéklehetőséget biztosítani, de voltak, akik csak percekre kaptak ezúttal szerepet. Azért csak percekre, mert mindenképpen nyerni akartunk, de ahelyett, hogy helyzeteink sokaságából egyet kihasználtunk volna, mi kaptunk gólt.
Hátrányunk miatt ismét a nagyobbak, erősebb fizikumú játékosaink kaptak szerepet, de a kapufa ezúttal nem velünk volt.
Rövid statisztika: 6 kapufa, 3-4 kapusba rúgott labda, 4-5 szenzációs kapusbravúr (gólba tartó labdák védése)
Szóval felbillent a pálya, de ez csak arra volt elég, hogy Milán egy ballábas lövéssel egyenlítsen, a győztes gól azonban nem akart összejönni. Az utolsó másfél percben aztán három olyan gólba tartó lövést, (fejest) hárított az ellenfél kapusa, amit már mindenki bent látott.
Maradt tehát az 1:1, amit ezúttal így lehet leírni: Nagykovácsi – Ellenfél kapusa(+kapufa) 1:1

Összefoglalva láthattunk, hogy itt nagyon komoly ellenfelek vannak. A végelszámolásnál ki tudhatja hány győzelmünk lesz, de az biztos, hogy ilyen csatákban lehet fejlődni, tanulni!

Dinnyés Máté jól védett, egyre érettebb a mozgása, voltak bravúros védései, de a Mészöly Focisuli góljánál kicsit elaludt.
A Bencsics Máté, Krisz és Dávid hármas magas színvonalon, kiválóan játszott.
Zsombi igazi motor volt, de az utolsó pillanatokban néha beérték, látszott, hogy ilyen ellenfeleknél már másodpercei sincsenek.
Tóth Bálint óriásit harcolt, csapatunk talán legjobbja volt, a távoli lövéseket kicsit hiányoltam.
Milán kezdetben nem találta a ritmust, majd egyre jobban belelendült, de valahogy ezen a napon a kapufák összeesküdtek ellene. Háromszor rúgta csak ő úgy a felső lécre a labdát, hogy az a gólvonalra levágódott és onnan ki a mezőnybe. Mivel érezte, hogy fogy az idő, sokszor egyedül próbált meg mindent megoldani, ettől azonban nem mindig döntött jól, – mégis harcossága miatt le a kalappal előtte.
Soma kiválóan lépett be a játékba, órásit küzdött, okos passzokat adott, többször közel állt a gólszerzéshez, de ezen a napon nekünk csak egyet engedélyezett a sors.
Totó kevesebbet játszott, de nagyon hasznosan és okos gólpasszt adott.
Ihász Beni harcolt, mindent beleadott, de néha eltűnt a darálóban – semmi baj, erősödni kell, menni előre – nagy tehetség!
Márk hatalmas szívvel focizott, de ő is láthatta, hogy technikailag még van lemaradása, ha ebben fejlődik, akkor jöhetnek majd a gólok is.
Láng Ferkó azt hozta, amit mostanában egyre többször látok tőle, harcos volt, kiválóan levédekezte a területét. Az előre játékban kell fejlődnie, bátorodnia.
Huber Dani becserélése után 1-2 percig kicsit megilletődött volt, majd elkezdett focizni abban az egyéni, okos stílusában, amiért igazán lehet szeretni. Formás passzok, elfutások, visszahúzós cselek, tényleg nem rajta múlt, hogy a második meccset nem nyertük meg.

Az életben és így a fociban sincsen ha, de ezúttal akkor is azt mondom, hogy ha csak egy centiméterrel nagyobb a kapu és az első meccsen kicsivel több szerencsénk van, akkor most két nagyszerű győzelemről szólna a tudósítás (a második meccsen ráadásul, akár 6-7 gólos sem lett volna túlzás)! A srácok tényleg mindent megtettek, igazi csapatként, jól harcoltak és ez számomra sokkal nagyobb siker!
Hajrá NUSE!